Fejlesztés vagy segítség

„Ahogy nő a szegénység, úgy írja bennem fölül a fejlesztő segítség ideáját a szükség, hogy nem lehet félrefordulni, nem adni, nem segíteni. Fontosabbá válik a krízishelyzetek kezelése, mint a jövőben gondolkodás. Pedig tudom, pontosan tudom, nem jó így. De nem tehetek mást. (…)

Egy segítő, esélyt teremtő civil szervezetnek mindig újra kell értelmeznie a szerepét. Újraértelmezni ott, ahol önálló, az államtól független fejlesztésben a közösséget szeretné képessé tenni arra, hogy az életét megszervezze, és ott is, ahol az állam, a problémákat nem kezelő rendszer még mélyebbre löki a nyomorúságba a családokat. Most a segítő szerepnek erősebbnek kell lennie. Ebben a helyzetben nem tehetünk mást.

Nem várhatunk, hogy majd észreveszik, átgondolják, módosítják, eltörlik, lecserélik, leváltják. Mert akik most nélkülöznek, azoknak az egészségi állapotát, életét most határozza meg mindez. A fejlesztéshez stabil alapok kellenek. Ám ez egyre bizonytalanabbá válik.”