Magdolna negyed: lassú rehabilitáció, éledő remény

2016. február 19. 11:51

A Magdolna negyed Budapest VIII. kerületének szimbolikus része. Egyszerre szinonimája a kerülendő gettónak, az arculatváltó megújulásnak és a városrehabilitációs modellkísérletnek.

2016. február 19. 11:51
Baranyai Zsolt
Összkép Magazin

Írta: Baranyai Zsolt. Az Összkép Magazin írása.

 

A Magdolna negyed Budapest VIII. kerületének szimbolikus része. Egyszerre szinonimája a kerülendő gettónak, az arculatváltó megújulásnak és a városrehabilitációs modellkísérletnek. Cikkünkben bemutatjuk, milyennek látszik a Magdolna negyed az adatok fényében. Vajon élhetetlen kényszer-lakóterületről vagy színes és olcsó belvároshoz közeli alternatíváról van szó? Folytatjuk korábban megkezdett józsefvárosi barangolásunkat.

Kiindulópont: sztereotípiák

Kiindulásként nézzük meg, milyen kép élhet a szélesebb közvélemény fejében a városrészről, a gyakorikerdesek.hu című oldal alapján. Ez a portál közösségi információgyűjtő platform: a felhasználók kérdéseket tehetnek fel, amelyeket a többi felhasználó megválaszolhat. Az alábbi táblázatban látszik, hogy noha a vélemények távolról sem egységesek, némi trendszerűség mégis kirajzolódik belőlük: az időben előrehaladva folyamatosan árnyaltabbá válnak a korábban egyöntetűen negatív jelzők.

Az öt pozitív említés közül háromból rajzolódik ki valamiféle trend, a javulás érzete. Negatív említésből jóval több van. Ezek legtöbbször a közbiztonsági aggályokra, a fizikai leromlottságra, illetve a zajjal járó életviteli különbségekre utalnak. Nézzük meg, mit mondhatunk az utóbbi három említésről a kerületi stratégia és a Magdolna negyed foglalkoztatási stratégiája alapján[1].

Környékenként eltérő közbiztonság

A negatív vélekedések között a közbiztonság problémái merül fel a leghatározottabban. Elsőként érdemes ránézni a Rendőrség nyilvános bűnügyi térképére, melyen egyes bűncselekménytípusok térben is nyomon követhetőek. 2015 október-november fordulóján az látszik, hogy a Magdolna negyedben regisztrált szabályszegések sűrűsége közepes. Több ügy van ugyan, mint a Nagykörúton belüli Palotanegyedben vagy a kertvárosias Tisztviselőtelepen, de a Nagykörúton kívüli Középső-Józsefváros más részeitől a számok érdemben nem különböznek. A jelzések még ritkábbak is, mint néhány kevésbé hírhedt, de forgalmasabb területen, mint a Múzeum körút, a József körút vagy a Kálvin tér.

A szubjektív biztonságérzet viszont nem feltétlenül kapcsolódik a regisztrált szabályszegések valós számához. Számos olyan viselkedés kelthet félelmet, ami soha nem jut el a rendőrségig. A szubjektív biztonságérzetről nincsenek friss adatok, azokért 2005-ig vissza kell nyúlnunk. Egy ekkori kutatás[2] szerint jelentős különbségek tapasztalhatók még a negyeden belül is: a kevésbé közismert vagy hírhedt Lujza utcáról a negyedbeliek 51%-a állította, hogy nem biztonságos, míg a névadó Magdolna utcáról csupán 29% – és ez a szám már második helyezést ért. Ez még mindig sokszorosa a kerületi átlag 3 százaléknak. Azt viszont láthatjuk: a negyed egésze már tizenegy éve sem tűnt egyöntetűen veszélyesnek.

Egyes bűncselekmények és szabálysértések relatív gyakorisága a Magdolna negyedben (piros kerettel jelölve) és a VIII. kerület egészében, illetve környékén, 2015. október vége/november eleje. Egy színes ikon egy regisztrált cselekményt jelöl. Forrás: bbterkep.police.hu

Szegénység, csökkenő, de erőteljes leromlottság

A Magdolna negyed szegény, a VIII. kerületben a Magdolna negyedben a legmagasabb a szegregáció: a 15-64 éves lakosság 16,4%-a (a józsefvárosi átlag kétszerese) rendelkezik legfeljebb általános iskolai végzettséggel, úgy, hogy közben nincs rendszeres munkajövedelme (ezt hívják szegregációs mutatónak).

Ez a tény sokak számára úgy csapódik le, hogy azért rossz hely a Magdolna negyed, mert sok cigány él ott. Való igaz, hogy a Magdolna negyed lakosságának viszonylag nagy hányada, 21,5 százaléka[3] roma, azonban a negyed problémái nem a nemzetiségi hovatartozásból, hanem személyes és családi szintű anyagi és kulturális deficitekből következik. A cigány népesség jövedelmi helyzete, iskolázottsága alacsonyabb, mint az országos átlag, azért érintett nagyobb arányban a szegénységi kultúra árnyoldalaiban.

A fizikai leromlottság jól feltérképezhető, a közterek minősége szabad szemmel is jól látható. Nézzünk két mutatót a Magdolna negyed fizikai környezetéről: az egyszobás, illetve az alacsony komfortfokozatú lakások arányát Egyikben sem szerepel jól a negyed, rendre többszörös eltérések jelennek meg a helyi, kerületi és budapesti adatok között. Persze van ennél lejjebb is: a Ganz negyedben a MÁVAG-gyár volt munkáslakásai miatt a két mutató még rosszabb.

Fokozatos javulásra utal viszont az ingatlanállomány cserélődésének üteme. A VIII. kerület már sok éve fix dobogós helyezett az új építésű lakások mennyiségi versenyében. A legtöbb lakásépítés ugyan nem a Magdolna negyedben történik, de az itteni, tíz év alatt elért 9,4%-os lakásszám-gyarapodás is rendkívül magas érték. Mindez úgy, hogy eközben a negyed népessége 15,2%-kal csökkent (a kerület egésze csak 6,8%-kal). Tehát a gyarapodással a zsúfoltság mérséklődése is együtt járt. A lakáshelyzet persze továbbra is kedvezőtlen marad, hiszen a komfortra és lakásméretre vonatkozó fenti adatok már a növekedés utáni állapotokat tükrözik. Mindenesetre e trendekből talán érthetőbb az internetes válaszadók által érzékelt javulás mibenléte is.

A közterületeken egyértelműen látszik a fejlődés. A környék komplex megújítását célzó Magdolna Negyed Program keretében számos utca, tér és park újult meg. Persze sok helyen továbbra is elkeserítő a közterületek állapota, a megújult területeken is gyakori, hogy a térkövezett utca és az illeszkedő utcabútor mellett málló vakolatú, düledező házak állnak. Mindenesetre látványosak a köztéri beavatkozások, a közterületi prostitúció kilencvenes évekbeli felszámolása mellett ez változtatta meg leginkább az utca képét. Néhány képpár jól érzékelteti az infrastrukturális fejlődést és annak korlátait is.

Egymás mellett élő társadalmi csoportok

Webes találataink utaltak a zajjal járó életvitel elterjedtségére is a városrészben. A látszólag egyszerű állítás mögött bonyolult társadalmi problémák állnak. Az alacsony iskolai végzettségű, rossz foglalkoztatási helyzetű népesség gyakran zajosabb, életét nagyobb valószínűséggel éli közösségi tereken, több az ideje, kisebb a lakása, mást gondol helyesnek és helytelennek, mint a középosztály. Ahol egymáshoz közel élnek alsó- és középosztálybeli emberek szembeötlőek az efféle különbségek.

A normabeli ütközések kirívóságának vizsgálatához nézzük meg, hogyan változtak a kedvezőtlen társadalmi helyzetet mérő mutatók az elmúlt években! Ha a már említett szegregációs mutatót nézzük, elbizonytalanodhatunk. Bár a Magdolna negyed százalékpontokban mérve éppen annyit javult 2008 és 2015 között, mint Józsefváros egésze, ez a magas kiindulópont miatt arányaiban mégiscsak kisebb javulás. Ha viszont a józsefvárosi negyedek rangsorát nézzük, Józsefváros 11 része közül a Magdolna negyed javulása a középmezőnybe tartozik. A robbanásszerű polgárosodáshoz ez persze még kevés.

Teleki László tér (2009/2014)

Az összkép és következményei

A mérleg egyértelmű: noha tapintható a javulás, a Magdolna negyed továbbra sem különösebben vonzó városrész – sem Budapesten, sem Józsefvároson belül. Adja magát tehát a kérdés, hogy kik is laknak itt? A sztereotípiákra építő válasz nyilván azt diktálná, hogy egyrészt azok, akik életmódjának megfelel a zavaros környezet; másrészt azok, akik nem tehetik meg, hogy lakhelyet váltsanak. Sok jel mutat azonban arra, hogy ennél cizelláltabb a negyed társadalma: vannak, akik új lakásokat vásárolnak és sokan bekapcsolódtak az elmúlt évek közösségi tervezési lehetőségeibe is.

A Magdolna Negyed Program III. üteme részeként egy nagyobb mintájú kérdőíves felmérés is lezajlott a negyedben. A válaszokból alapján különböző tipikus csoportokat határoztunk meg – ők jól leírják a negyed sokszínűségét.

A lemaradók (az egyaránt alacsony jövedelmű és végzettségű lakók köre) valóban kiadják a megkérdezettek felét – viszont e réteg nagyobbik része is dolgozik. A lemaradók körében relatív alacsony a beköltözők aránya, míg a romáké viszonylag magas – főleg a lemaradó inaktívak között.

A középosztályba tartozók (nekik több kategóriával magasabb az átlagos jövedelmük, van munkájuk és nagyobb lakásban laknak) szintén sokan vannak – náluk jellemzőbb, hogy beköltözéssel kerülnek a negyedbe. A romák aránya köztük átlagos. Azt persze eddig semmi nem bizonyítja, hogy e beköltöző csoportok nem kizárólag olcsó ugródeszkaként használják itteni lakásukat, mielőtt előrébb léphetnek.

Ha ez igaz lenne, a Magdolna negyedben csak az lemaradók és egy bármikor továbbköltöző középosztály-aspiráns réteg lakna. Ezért fontos a legkisebb csoport, amit helyi középrétegnek neveztünk el. Az ide sorolt válaszadóknak ugyan sem jövedelme, sem foglalkoztatottsága nem túl magas, ugyanakkor messze nekik a legmagasabb az átlagos iskolai végzettségük és ők laknak a legnagyobb lakásokban. Mindemellett köztük sokan tősgyökeres kerületiek. A kisgyermekek magas aránya pedig arra enged következtetni, hogy nem is csak nyugdíjasokból áll a csoport. Azt feltételezzük, hogy e réteg hajlamos a leginkább tenni a környezetéért, leginkább ők lehetnek a fizikai és társadalmi megújulást célzó programok partnerei. Épp ezért sajnálatos, hogy arányuk mindössze öt százalékot tesz ki.

Adott tehát három probléma:

- a lakosság tetemes részének mind jövedelme, mind iskolázottsága kritikusan alacsony,

- akiknek nem, azok közül feltételezhetően sokan csak átmenetileg élnek a negyedben,

- kevesen vannak, akiknek nagyobb jövedelmük, iskolázottságuk is van és huzamosabban maradnak a negyedben.

E három problémára jelentős civil aktivitás híján állami forrásokra és programokra épülő válaszok fogalmazhatóak meg, a létező stratégiák is erre fókuszálnak. A problémákkal Józsefváros városfejlesztő cége, a Rév8 Zrt. birkózik, ahol évtizedek óta foglalkoznak szociális városrehabilitációval. A stratégiai elképzelések szerint a leszakadó csoportok iskolázottságát, illetve foglalkoztatottságát szükséges javítani – erre széles eszköztár áll rendelkezésre, ami persze sok pénzt igényel. Érdemes kiemelni a személyre szabott megközelítést: a lehetséges hátrányok olyan gazdag tárháza jelenik meg a negyed lakossága körében, amit igazán hatékonyan csak egyéni megoldásokkal lehet oldani.

Legalább ilyen fontos a lakhatási lehetőségek választékának szélesítése. Ez elősegíthetné, hogy a negyedben jelenleg is nagy arányban jelen lévő középosztály-közeli beköltözők megfontolják a helyben maradást. Ráadásul ez segítheti a a proaktív, közreműködésre hajlandó lakók alacsony arányának növelését is. A stratégiai javaslatokról szóló munkánk részletei a Rév8 oldalán érhetőek el.

Mindig egyedi persze, kinek mi kell ahhoz, hogy kedvezőbb életkörülmények mellett is beköltözzön egy kevésbé vonzó városrészbe. Tábori Zoltán 2009-ben írta a Lujza utcáról szociográfiájában, hogy „a rendszerváltás derekán […] korra-nemre tekintet nélkül átkozták a környéket, nem győzték hangoztatni, hogy legszívesebben elmenekülnének. Bár a helyzet látszatra nem sokat javult, felnőtt egy generáció, amelyik mégiscsak szeret itt lakni. Szívesen élnek egy ugrásra a belvárostól, a szórakozási lehetőségektől, és gyakran a közelben tanulnak, dolgoznak. Nem kirekesztők, nem cigányoznak, és kicsit kihívásként fogják fel az »egzotikus« körülményeket.[4]” Ez a fajta bohém mentalitás csak szűk rétegeket érint ugyan, de az elmúlt évek kézzelfogható változásai bizonyára vonzóbbá tették a környéket kevésbé elszánt érdeklődők számára is.

Semmiképp nem gondoljuk, a beavatkozások eredményeképpen is a főváros legvonzóbb területei közé zárkózhatna fel a Magdolna negyed. Azonban a fő szociális és lakásállománybeli akadályok fokozatos feldolgozásával a negyed élhető és színes környékké válhat, ami szegényebb és tehetősebb lakóinak egyaránt képes megfelelő lakhelyül szolgálni. Kedvező jelek már vannak.

***

[1] Józsefváros Integrált Városfejlesztési Stratégiája, illetve Alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatási stratégiája a Magdolna negyedben 2015-2020.

[2] ifj. Erdősi Sándor: a közbiztonság helyzete a józsefvárosi Magdolna negyedben 2005-2006. Helyzetelemzés, 2007. szeptember.

[3] A negyed foglalkoztatási stratégiájához tartozó felmérés szerint. Ugyanitt további 16% félig romának vallotta magát.

[4] Tábori Zoltán: Magdolna negyed. Osiris Kiadó, Budapest, 2009, 212. oldal.

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Wagenhofer Zsófi
2016. február 19. 12:15
Jó irányba halad a dolog. De sajnos van, amin nem lehet változtatni. A házakat fel lehet újítani, de a sok cigány ott marad.
Laibach
2016. február 19. 12:04
Anno Csécsey Béláék jól kitalálták ezt, az utódok folytatták, folytatják. Csak így újulhat meg a Magdolna negyed és a "nyócker". Csak így tovább! Mondjuk azért péntekenkét elég érdekesen néz ki a Dobozi utcánál lévő Al-Huda mecset környezete, inkább emlékeztet Mogadishu-ra mint Budapestre.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!