A bukott politikus fő szövetségese és örök reménye az emberi emlékezet esendősége. Erre játszott Gyurcsány Ferenc is, aki alig fél évvel miniszerelnöki székből való kiebrudalása után máris elérkezettnek látta az időt arra, hogy átfesse teljes csődbe jutott és minden korábbi miniszterelnökét alulmúló kormányzását. Mivel ma már feltehetőleg kevesen emlékeznek rá, idézzük fel röviden ezt a tragikomikus eseményt.
„Merjetek büszkék lenni!” – biztatta Gyurcsány Ferenc 2009. október 29-én az MSZP alapításának 20. évfordulóját ünneplő pártválasztmány tagjait, amikor (nem elég) hosszú szünet után ismét a nyilvánosság elé lépett. Nemcsak a baloldali körökben nagy sikert aratott 2004-es vitairatának – „Merjünk baloldaliak lenni” – alapgondolatát idéző tézis, hanem a bukott vezér minden szava, gesztusa arra irányult, hogy önbizalmat csepegtessen a csődöt mondott párt prominenseibe. „Ne adjuk fel azt a hitünket – mondta –, hogy a világ nagy dolgaiban a jó oldalon állunk. Hogy képesek vagyunk erős, modern, polgári világot teremteni. A szocialista tradíciók hű követői vagyunk, akik nem engedik szegénységbe süllyedni az országot. … Gyarapodást hozott a hét év, nem háborús helyzetet. Senki ne vegye el az ország teljesítményét!”.
Jól emlékszem, tantaluszi kínokat éltem át, amikor utólag, mazochista kíváncsiságból, teljes egészében meghallgattam ezt a beszédet. Azzal mentegettem magam, hogy mégiscsak olyan emberről van szó, aki a megelőző évtizedben – és a színfalak mögött azóta is – meghatározóan szólt és szól bele az ország sorsába. Noha nemcsak ellenfelei, hanem egykori és mostani hívei is elég jól tudják, hogy a lebukott vezér küldetéstudata („a jó oldalon állunk”) hamis, hogy nem volt és nem lesz képes (nyilván soha nem is akart) erős, „polgári világot teremteni”, s hogy kormányzásával maga „süllyesztette szegénységbe az országot”, a választópolgárok többsége nemigen érti, miért is volt oly pusztító, hogy ez az ember kivételes politikai hatalmat szerzett magának, s hogy oly gátlástalanul élt (vissza) ezzel. Most, amikor a kormányellenes politikai erők összeborulásával a balodalon javában folyik (vagy már meg is történt) Gyurcsány Ferenc politikai rehabilitálása, sőt elképesztő módon ő lett ennek az összefogásnak a meghatározó ereje, talán nem lesz haszontalan számba venni kormányzása „eredményeit”, amelyekkel a 2000-es évtized végére szakadékba vitte és depresszióba kergette hőn szeretett magyar népét és „hazáját”.