Munka már akad…

„Amikor Orbán Viktor meghirdette a munkaalapú társadalom kiépítésének a programját, sokfelől kapott támadást. Pedig a szándék, hogy az állam különféle ösztönzőkkel rávegye az inaktívak tömegét, hogy segély helyett munkajövedelemből próbáljon megélni, logikus és érthető. Hiszen ez a minimum, innen lehet továbblépni. A tegnap megjelent foglalkoztatási statisztikák azt mutatják, aki igazán akar, ma már nagy valószínűséggel talál magának munkát Magyarországon. Hogy milyet, az más kérdés, sok külső körülményen és egyebeken múlik – végzettség, szakmai tapasztalat, lakóhely, egészségi állapot és a többi –, de ettől még tény: a mérések kezdete, vagyis 1992 óta nem dolgoztak annyian, több mint négymillió-kétszázezren Magyarországon, mint most. Ebben természetesen benne van a sokat kárhoztatott közmunka hatása is, de nem csak az. Czomba Sándor, a szaktárca munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkárának közlése szerint a közfoglalkoztatás nagyjából 45 ezerrel járult hozzá a foglalkoztatottság éves szinten 126 ezret meghaladó bővüléséhez idén. Vagyis piaci alapon is sok új munkahely jött létre, ami biztató fejlemény.

Bizakodásra szükségünk is van, hiszen a mennyiségi ugrás után most nem kisebb feladat vár a kormányra, mint hogy elősegítse a minőségi javulást. Mert rendben van, munka már akad, de az mégsem állapot, hogy valaki dolgozik, de nem él meg. Abszurd, hogy Magyarországon a minimálbér alacsonyabb a létminimumnál, de a felsőbb jövedelmi tizedekben is csillagászati távolságokra vagyunk az európai bérektől. Olyan messze, hogy nálunk a jövedelmeket tekintve a felső öt százalékba tartozók alig keresnek többet, mint az unió átlagában a legalsó öt százalékba sorolt munkavállalók, a többiek bére meg szinte alig látszik a grafikonokon – nem véletlenül próbál annyi honfitársunk külföldön boldogulni.”