Most azt látom, talán az asszimilációjukért, és az integrációjukért egyszerre kell dolgoznunk. Talán most jobban kell az asszimilációért.
„Lehet, hogy nem is jól gondolkodom az integrációról? Hiszen olyan, mintha kettéválna a roma társadalom, azokra, akik »jó romák«, akik tudnak viselkedni, akik úgy élnek, mint a »magyarok«, és a többi, akik nem. Ők nagyon kevesen vannak, a többség az a »rosszakhoz« tartozik. A »jókat« elfogadják, és ők általában vállalják, hogy romák, sőt, büszkék rá, de le is nézik a többit, akiktől el is különülnek. A »rosszaktól«.
A »rosszak« meg szegények még az identitásukat sem akarják már. Ők »magyarosodni« akarnak.
Bár az is lehet, nincs ebben semmi. Lehet, ez egy természetes állomása az integrációnak. Meg akarnak nekünk felelni, nekünk, nem cigányoknak, azt akarják, hogy fogadjuk el őket, és mi nem azt tükrözzük nekik vissza, hogy romaként fogadjuk el őket, hanem azt, ha olyanok, mint mi.
Lehet, majd később jön az identitás fontossága. Valamikor, a nagyon távoli jövőben. Ha megszűnik a szegénység, és vele minden, ami ma a szegregációt jellemzi. Ha lesz tanult, jó munkahellyel rendelkező, megfelelő lakhatással bíró roma társadalom, akikkel nincs baja a többségnek. Akkor majd fontos lesz. De most nem az.
Nekik nem fontos. Akkor nekünk kell, hogy az legyen? Tudunk-e olyan tükröt tartani, amiben vállalható a cigányságuk? A rendszer tükre nem az integrációé. És hol marad a »jó cigányok« visszatükrözése?
Jaj, de nehéz…. most azt látom, talán az asszimilációjukért, és az integrációjukért egyszerre kell dolgoznunk. Talán most jobban kell az asszimilációért. Nem miattuk, hanem a többségi társadalom miatt.Hogy megvédhessük őket. Magunktól.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
De az magához Dobrevhez is méltatlan, ha erre az a válasz, hogy egy emberként tagadják el Magyar jelentőségét.
„Nem lehet túl gyakori az olyan összehasonlítás, amiből még a Habsburgok is jól jönnek ki.”
