Barbárságok hete

„Semmi empátiát nem mutatnak a nyugati politikusok a bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultáció kérdései iránt sem. Nem úgy értékelik, hogy a magyarok legalább bátran és szókimondóan beszélnek róla, míg másutt folyik a mismásolós, konfliktuskerülő, nyafogós politizálás, hanem manipulációt, félrevezetést, hamisságot, populista demagógiát, sőt uszítást látnak azokban. Szemernyit sem tévednek, mert azok valóban manipulatívak, félrevezetők, hamisak, és átüt rajtuk a populista demagógia, olyannyira, hogy ezt le se kell vezetni, mint egy könnyű matekképletet. Magáért beszél. Civilizált társaságban védhetetlen.

Némi kitérővel a héten a miniszterelnök tett egy gyatra kísérletet tett a német vállalatvezetők megbékítésére. Legutóbbi jelentésében a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ugyanis hevesen bírálta a magyar kormány kiszámíthatatlan politikáját, a jogbiztonság hányát, a közbeszerzések átláthatatlanságát és a korrupciót. A felmérésből kiviláglik, hogy a magyarországi német cégvezetők többsége rossznak tartja a kormány politikáját, amire legutóbb a recessziót hozó 2012-ben volt példa. Most viszont dicséretes tempó mellett is rontott saját minősítésén, ami igazi bravúr. A miniszterelnök először a németek és a magyarok közti kulturális különbséggel magyarázta az eltérő megítélést, holott ez a kulturális különbség, sajnálatos módon, legfőképpen a kormányzás módjában mutatkozik meg, és nem a javunkra; a magyar polgárok (nép, munkavállalók, bérrabszolgák, nem kívánt törlendő) szemében Németország vonzereje erősebb, mint valaha. Majd eldicsekedett azzal, hogy Magyarország legalább nem a németek pénzén akar sikeres lenni. Ez jól hangzik, de nem igaz: az elmúlt két évben a hazai össztermék 13 százaléka körüli uniós forrás érkezett Magyarországra, az idei évben pedig a tavalyi, 2200 milliárd forintnál is többet vár a költségvetés, és ennek a pénznek a legnagyobb részét a német adófizetők adták össze. Mint ahogy a Magyarországra települt német autóipari cégek is itt fizetnek adót, nem a hazájukban. Az uniós források és a német autóipari fejlesztések nélkül Magyarországon már kitört volna az éhséglázadás.”