Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Mi vezetett a négy évvel ezelőtti IMF-megállapodáshoz? Hogyan kezdődött a válság Magyarország számára?
„Még a pletykáknak sem lehet hinni: Gyurcsány Ferenc a Magyar Televízió műsorában 20 milliárd eurós, azaz mintegy 5 ezermilliárd forintos hitelkeretet jelent be, amelyet az IMF, az Európai Bizottság és a Világbank együttesen bocsát már-már elvérző hazánk szíves rendelkezésére. Az összeg a GDP csaknem egyötöde! Sem ekkora summára nem számítottam, sem ekkora bajra.
Ezt a pénzt nem költjük el, ez csak afféle „biztonsági tartalék”, nem növeljük vele a hitelállományt – mondja a kormányfő. Oszt’ miért nem? Hiszen ez a kölcsön legfeljebb 5-6 százalékkal kamatozik, míg manapság a magyar állampapírok hozama 13-14 százalékon áll. Ha a lejáró hiteleket meg kell újítani, ez a legolcsóbb megoldás. Gyanítom, a szöveg részben a pénzpiacoknak szól, Magyarország nem vonul ki onnan, nem menekül az IMF védernyője alá, de ha továbbra is csak drágán adtok hitelt, élek a jobb lehetőséggel. Részben pedig a népnek, amely ezekben a napokban megtanulta, mivel jár az eladósodás. Ezért inkább mondjuk azt, véli talán a kormányfő, nem adósodunk el tovább. Pedig dehogynem; amíg az államháztartásban hiány van, nő az adósság. A jövő évi deficitterv pedig meghaladja a 700 milliárdot. Potomság az IMF-hitelhez képest. De a lejáró állomány is biztosan eléri a 3-4 ezer milliárdot, gondolom, ezt meg kell újítani.
Amúgy szép bravúr húsz nap alatt nyélbe ütni egy ilyen megállapodást. Gyurcsány Ferenc szerint az IMF-nek nem voltak különösebb feltételei, mindössze azt kérte, hogy 2009-re recesszióval kalkuláljunk, és csökkentsük a kiadásokat. Ezt követelte egyfolytában az SZDSZ is, Kókáék most büszkék lehetnek – igaz, ők az adócsökkentés miatt ragaszkodtak volna a kiadások megnyirbálásához. Az IMF pedig azért szorgalmazott együttes hiány- és kiadáscsökkenést, hogy minél kevesebb külső forrásra szoruljon rá Magyarország. Adómérséklésről pedig hallani sem akar, ezt már szeptemberben írásba adta a szokásos gazdaságpolitikai konzultáció után. Mellesleg akkor még az IMF szakértőiben sem rémlett föl, hogy Magyarország összeomlással fenyegető támadás elé nézhet.”