Európa nagycsapatai is hasalnak el úgy, mint a Fradi tegnap – évtizednél nem gyakrabban

„Iváncsa területe 25,17 km2, Monacoé 1,93 km2. Nincs ebben semmi meglepő. Nagyobb város, erősebb csapat. Mások a lehetőségeik.” - járja útját internetszerte a tegnapi Ferencváros-kiesésre adott legfergetegesebb reakció.

Bár a poén ül, azt azért nem lehet mondani, hogy a magyar klubfoci legjobb európai csoportkörét már négy meccs alatt elérő, bajnoki- és kupacímvédő Ferencváros búcsúja a Magyar Kupától egy harmadosztályú ellenfél jóvoltából ne volna meglepő.

De nem is példa nélkül való.

Listába szedtünk pár hasonló esetet Európa nagycsapataitól. A kulcsmomentumok (mint például tegnap az iváncsai Varga Ádám kapusteljesítménye) változnak; ami állandó, az éppen az, amiért a focit embermilliárdok rajongják.

Real Madrid – CD Alcoyano (2020/21), Real Madrid – AD Alcorcón (2009/10)

Nagyjából tíz évente esik a csúfság a világ legnagyobb klubjával, hogy harmadik osztályú csapat búcsúztassa a spanyol Király-kupából. A közelebbi, két évvel ezelőtti kiesés a hasonlóbbik a Ferencvároséhoz, mivel szintén bajnoki címvédőként futottak ki a pályára, és szintén egy meccsen érte utol őket a baj.

Az Alcorcón elleni blama még ennél is komolyabb volt. Mindössze pár hónappal azután, hogy (ma már tudjuk) három Aranylabdást igazolt le a frissen újra elnökké válaszott Florentino Perez egy nyár leforgása alatt, egy oda-vissza vágós párharcot vesztettek el harmadosztályó Alcorcón ellen. A 4-0-ra elvesztett odavágót egy egész meccse volt megfordítania a Madridnak Kakával, Ronaldóval, Benzemával, de végül csak egy sovány 1-0-t tudtak összehozni a Bernabeu Stadionban.

Atlético Madrid – Cultural y Deportiva Leonesa (2019/20), Atlético Madrid – UE Cornellà (2020/21)

A kisebbik madridi csapat két egymást követő szezonban volt figyelmetlen harmadosztályú csapatok ellen a kupában. 2020-21-ben egy hazai duplázás esélyét bukták el, minthogy később a Spanyolországban is jóval fontosabb bajnoki címet meg tudták nyerni Diego Simeonéék.Az Atético sosem arról híres, hogy hátrányból nagyon tudna focizni, de hogy egy 5. percben kapott – egyébként hallatlan finom – gólra válaszolni a hátralévő csaknem teljes meccs nem elég egy harmadosztály alsóházába tartozó katalán kiscsapat ellen, arra elég nehéz magyarázatot találni. Azon túl, hogy ilyen a foci. Csak ez meg, ugye, nem magyarázat, hiába igaz.

Bayern München – FV Weinheim (1990/91),  Bayern München – TSV Vestenbergsgreuth (1994/95)

Két 1-0-s győzelem a harmadosztályú csapatoknak a szinte örökös bajnok Bayern ellen. A korábbi meccsen a Weinheim egy piros lappal és egy tizenegyessel nagy löketet kapott már az első félidőben, hogy aztán végig kitartsanak, és több mint negyven év után a Német Kupa első fordulójában lökjék ki a bajnoki címvédő Münchent. 

Négy évvel később az akkor már BEK-győztes edző, Giovanni Trapattoni bemutatkozómeccsén tréfálta meg Kahnékat az amatőr Vestenbergsgreuth. Matthäus egyenesen ezekkel a szavakkal jött le a pályáról: „együtt kell élnünk ezzel a megaláztatással.”

Bordeaux – Calais (1999/00)

A negyedosztályú Calais már túljutott két másodosztályú és egy elsőosztályú ellenfélen, mire a Francia Kupa elődöntőjében az aktuális bajnok Bordeaux-vel kellett szembenézniük. A szezon végén az EB-döntőt hosszabbításra mentő, előző szezonban gólkirály Sylvian Wiltord nem lépett pályára a Bordeaux-ben, így tulajdonképpen érthető, hogy telhetett el 90 perc gól nélkül. Az nehezebben, hogy a ráadás fél órája hogy hozhatott négy gólt is eztán. Az első Calais gólra még volt válasza a világbajnok Christophe Dugarry vezette bajnoknak, de a Calais két védelmi hibát is kihasznált 1-1 után, így ők jutottak döntőbe. Ahol végig már nem tudták vinni a menetelést – ami viszont így is talán a legvalószínűtlenebb kupa-sztori volt az elmúlt harminc évben Európában.

Nyitókép: Döbbenet és térdehullás Iváncsán. Fotó: Árvai Károly / Mediworks, NSO