Fiatal történész: a felszabadított, modern ember hihetetlenül magányos

2023. szeptember 23. 14:16

Hogyan nyerhetjük vissza emberi kötődéseinket és győzhetjük le a liberális hübriszt? Erre adtak választ a fiatal konzervatívok a Kommentár lapbemutatóján.

2023. szeptember 23. 14:16
null
Mandiner

Az ifjúkonzervatívokról szól a Kommentár konzervatív folyóirat legújabb száma, melynek szerzői voltak a lapszámbemutató vendégei: Czopf Áron, történész, politológus, Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője és Lisztóczki Péter, irodalomszakos hallgató, aktivista. A moderátor Horváth Szilárd volt, aki feltette a kérdést: 

törvényszerűen jön-e a nagy nemzedékek után a romlás és leépülés, vagy el lehet-e ezt kerülni?

Czopf válaszában kifejtette, a technológia felfüggeszti a sorshoz való viszonyunkat. A nemzedéki kihívás ebben az, hogy a nemzedéki sors is szövődik, a kérdés, hogy képesek vagyunk-e szőni ezt, vagy már gépek szövik-e azt. Végletekig automatizált kultúrában élünk, de reméljük, hogy az ember még aktív szerepe és főszereplője életének. A digitális forradalommal, technológiai innovációkkal kell felvenni a versenyt, emberi kultúrát kell teremteni. Egyesek szerint túl kell lépni a humanizmus hagyományán, Czopf más irányból kritizálná azt: 

a humanizmusban gőg volt, amelyet régen hübrisznek neveztek. Emberi formájú, emberi léptékű kultúrára van szükség, nem humanizmusra.

Lisztóczki feltette a kérdést: közösség-e egy online közösség? Azzal, hogy bejött az Instagram, a telefonok ideje, nincsen beszélgetés a villamoson, a kampuszon, mert mindenki a telefonjára mered. Olyan, mintha két közösségben élnénk, de egyiket sem éljük meg igazából. Ezzel két szék közé estünk a közösségek terén. Halkó szerint is van dolga a generációnknak, a technológiai fejlődés soha nem látott sebességgel halad. Nem tudjuk megkerülni a kérdést, nem tudjuk kivenni a képből a digitalizációt, tehát az elveinket értékálló módon kell tovább képviselni.

Azok az erők, amelyek a technológiai jelenlétet népszerűsítik, megragadtak az individuális igények szempontjánál, ezzel szemben nem csak a közösség áll szemben, hanem az a fajta gondolkodás, amelyet egy konzervatív közösség képviselni tud. Itt van a gyökere az ellentétnek, ebből a szempontból érdemes nézni egy közösségnek ezeket a kérdéseket: hogy az "én" és a "mi" milyen szerepet fog ebben betölteni?

Halkó szerint eközben egy új reneszánsz is zajlik, olyan képességeket sajátíthatunk el, melyekkel résztvehetünk az új világ kialakításában.

 A fő képességek az adaptáció, az önállóság és a tudatosság. Az emberiség egyik legmozgalmassabb időszakát éljük, tudatosan kell állnunk a minket körbevevő globális mozzanatokhoz, és így is kell kialakítani egy új generáció által egy nemzeti kultúrmiliőt, nemzeti hivatástudatot. Lisztóczki szerint ma az a lázadás, hogy öltönyben vagyunk és templomba megyünk. Régen a punk volt a lázadás, most ez a lázadás, de ez egy konzervatív lázadás. Ennek a generációnak fel kell állni a két szék közül, és ezt a lázadó jobboldaliságot át kell kovácsolni konzervatívsággá. Ma már sok gimnazistát, egyetemistát megcélzó program van, amely becsatornázza ezeket a hevületeket, hogy belülről is ott legyen a „három részes öltöny és templom”.

Hogyan lesz a szubkultúrából kultúra? Czopf szerint az a probléma, hogy az emberek magukra vannak utalva. A hagyományos társadalmat a típus uralma határozta meg, vagyis az egyéni megnyilvánulásokban az ember legapróbb rezdüléseiben is egy normatív erő fejeződött ki. Az élet legapróbb formája is ritualizált volt. A felvilágosodás és a forradalmak felszabadították az egyént, és egy hihetetlen magány állapotába érkeztünk meg. Most a típus uralma nem nyomja el a szubjektumot, a társadalmi nyomás egyre kisebb, a házasságok nagy része tönkremegy, a minden közösségétől elvonatkoztatott egyén, ez a jogi absztrakció nem létezik a valóságban.

Nem egyének vagyunk, hanem személyek, vannak személyes kapcsolataink, egy közösséghez tartozunk, viszonyulunk egymáshoz. Az egyén, aki most érvényre jut, nem az ember természete, hanem valamilyen absztrakt, természettől elvonatkoztatott elgondolás. A remény az, hogy ez valamilyen formában helyre áll, hogy a hagyomány életerősen megjelenik, de ezért keményen meg kell küzdeni. 

Sajnos viszont közel vagyunk a törésponthoz, és ha egyéni erőfeszítésekre hagyatkozunk, ahhoz nehéz reményeket fűzni

 - véli Czopf.

Halkó szerint még léteznek a közösségi formák, a család, az egyházi közösségek, de éppen ezek állnak támadás alatt a globalista erők által. Ha egy nagyobb közösséget nézünk, például a nemzetet, akkor azt kell látni, hogy a globalista erők ki akarják oltani a nemzet túlélési ösztönét. A globalistáknál az „én” van fókuszban, de így elszakadunk a kapcsolatoktól, a valóságtól, nem tudjuk az emberiség misszióját értelmezni. Megbomlanak az alapvető, létezéssel kapcsolatos gondolatok. Ez ellen úgy tudunk fellépni, ha a bízunk a fiatal generációban: elsajátítják azokat a képességeket, mely értékállóságot biztosítanak számukra. 

Nyitókép: Kommentár Facebook-oldala

 

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Karvaly
2023. szeptember 23. 18:39
"törvényszerűen jön-e a nagy nemzedékek után a romlás és leépülés, vagy el lehet-e ezt kerülni?" Ez jó kérdés, és teljesen függetlenül attól, amit utána beszéltek, úgy gondolom, hogy láthatóan igaz ez a ciklikusság - mégpedig ennek a legfőbb oka az, hogy az ipari forradalomban olyan társadalmi változások jöttek, amelyekben a korábbi "közös tudás", a hagyományok már nem működtek. A történelem fő szerepe a tanulságok levonása a korábbi hibák elkerülése, szerintem az a társadalom lesz sikeres, amelyik át tudja alakítani úgy az oktatást, hogy beépítse azokat a tapasztalatokat, amelyek segítenek a negatív ciklikusság elkerülését (értsd: ahol megteremtik azokat az új hagyományokat, amelyek az új nemzedékeknek segítenek eligazodni - mivel nekik még nincsenek tapasztalataik, számukra ez sokkal nehezebb). A gond ott kezdődik, hogy a nyugati világban általános az "elit árulása", akik a döntéshozó helyeken ülnek, ellenérdekeltek az alsóbb társadalom sikerében.
Ez D-dúr és e-moll
2023. szeptember 23. 18:26
Van itt egy paradoxon. Közösséget csak személyiségek képesek létrehozni, viszont személyiség csak közösségben képes létrejönni, a közösségben, a közösségtől sajátítva el a méltó emberi élet kereteit és eszközeit. A közösségi létet el nem sajátító, énközpontú egyén soha nem lesz autonóm, csak manipulálható, kiszolgáltatott tömegember, senki. A paradoxonból úgy lehet kilépni, ha az egyént elvárások, kihívások elé állítjuk, hogy megismerje, megértse és megtanulja a felelős létezés (a személyiség) kritériumait. Ha pártunk és kormányunk valóban célja volna a hagyomány és közösség helyreállítása, akkor a rendelkezésére álló eszközöket nem a tömeg (az állampolgárok) elbutítására, manipulálására használná, hanem a nevelésére. Márpedig Magyarországnak még soha nem volt olyan manipulatív kormánya, mint a jelenlegi. Csakszólok!
Syr Wullam
2023. szeptember 23. 16:09
"Czopf válaszában kifejtette, a technológia felfüggeszti a sorshoz való viszonyunkat." A tiédet, kiscsillag, csak a tiédet. Egyébként már régóta szerettem volna otthonra egy zsebheideggert, ez vajon mennyibe fájhatott a tulajdonosának? :-)
orokkuruc-2
2023. szeptember 23. 15:17
Torontói jegyzőkönyvek, a) pont.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!