Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
A demográfiai mutatók javulásában fontos szerepet játszanak a kormányzat családtámogatási lépései. A teljes fordulathoz azonban szükség van arra is, hogy megváltozzon a társadalom mentalitása.
Lovászy László Gábor írása a Mandiner hetilapban.
A 2020-as évtized megnyeréséhez már az első három évben tervezni és indítani kell a 2030-ig szükséges reformok legalább négyötödét – javasolja a jegybankelnök. Matolcsy György szerint teljes demográfiai fordulatra és legalább évi 110 ezer újszülöttre van szükség, amire meg is van az esély.
A kormány évek óta minden korábbinál markánsabban ösztönzi a harmadik gyermek megszületését, aminek meg is van az eredménye: a termékenységi ráta 2010 óta közel 20 százalékkal növekedett. Kevés szó esik azonban arról, hogy az utóbbi negyven évben 70 százalékára esett vissza a legalább egy 15 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő családok száma, és így felére zsugorodott a két és csaknem negyedével a három vagy annál több 15 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő családok aránya.
Mind ez idő alatt körülbelül 30 százalékon stagnált a termékeny korú gyermektelen házaspárok vagy élettársi kapcsolatban élők száma. Ezt behozni már önmagában is óriási kihívás. 200 ezret tesz ki a számuk, ami igen sok. Az ő megnyerésükre dolgozták ki az év elején elindult támogatási rendszer azon elemeit, amelyeket már egygyermekesek is igénybe vehetnek. Az egyik ilyen a lakásfelújítási támogatás, amelyhez az év végi módosítás nyomán februártól már önerő sem szükséges. A másik fontos intézkedés a csecsemőgondozási díj felemelése 2021 nyarától a jövedelem százszázalékos szintjére. További jelentős segítség a családi otthonteremtési kedvezménnyel vásárolt lakások illetékmentessége is, valamint a január 15-én bejelentett, 25 év alattiakat érintő adómentesség. Ezek mind hozzájárulhatnak a gyermekvállalási kedv erősítéséhez.
Ehhez kapcsolódóan azt is fontos látni, hogy 2010 óta a több mint 41 ezer államilag finanszírozott művi megtermékenyítés mintegy 21 százaléka volt sikeres, ami éves átlagban a vágyott élveszületéseknek már közel 8 százalékát teszi ki – ez idáig összesen nagyjából 3200 gyermek jött világra. A lombikkezelések tekintetében is jelentős anyagi könnyítések történtek, amelyek példátlanok Európában.
Az általánosan azonosított és ma már közismert alapprobléma – amelyet a statisztika is alátámaszt –, hogy jelenleg 70 százalék fölött van azon nők aránya, akik a 20–29 éves korosztályba tartoznak, és nincs még gyermekük. Még mielőtt bármilyen következtetést levonunk, vegyünk egy nagy levegőt: még nagyobb kihívással nézünk ugyanis szembe akkor, ha a férfiak gyermekvállalási hajlandóságáról kell beszélni. A teljes népességen belül tudniillik sokkal magasabb a gyermektelenek aránya a férfiak körében, mint a nőknél. A 40–49 éves gyermektelen férfiak csaknem kétszer annyian vannak, mint az ugyanebbe a korcsoportba tartozó gyermektelen nők. Sőt, a nők gyakorlatilag minden korcsoportban több gyermekkel rendelkeznek, mint a megfelelő korcsoportba tartozó férfiak. A férfiak hajlamosabbak vagy könnyebben képesek új kapcsolatot létesíteni már meglévő gyermek esetén is.
Valójában egy surranópályán haladó, látens trendről van szó: a 15 év feletti férfiak 35,3 százaléka volt gyermektelen 2001-ben, s ez az arány 2016-ban már meghaladta a 40 százalékot, a nőknél viszont a 2001-es 25,7 százalék csak kisebb mértékben, 27,5 százalékra nőtt 2016-ig. Összességében a dinamikát tekintve eltérő módon, de irányát tekintve azonos a trend mindkét nemnél. A különbség még akkor is jelentős, ha tudjuk, hogy a teljes felnőtt női népesség száma magasabb, mint a férfiaké. Ezen nem változtat az sem, hogy a 15–49 éves korosztályon belül a 30–39 és a 40–49 éveseknél a legalacsonyabb a gyermektelenek aránya mindkét nemnél. A 30–39 éves férfiak több mint felének nincs gyermeke, a 40–49 évesek egynegyedének. Nem meglepetés a korábbiak tükrében, hogy ezek az arányok jelentősen magasabbak, mint a nők azonos korcsoportjaiban – náluk egyharmad és egyheted a megfelelő hányad.
Egyértelmű tehát a helyzet: abszolút értékben a 30–39 éves gyermektelen férfiak száma 1,6-szerese a nőkének, a 40–49 éveseknél már csaknem 1,8-szeres ez a különbség. Egy viszonylag friss, 2018-as, a Szalma Ivett – Takács Judit szerzőpáros által publikált kutatás arra mutatott rá, hogy a férfiak és nők gyermektelensége mögött gyakran jelentősen eltérő okok húzódnak meg. Magyarországon még mindig uralkodó tradicionális elvárás, hogy elsősorban a férfiaknak kell a családfenntartó szerepét ellátniuk: ha egy férfi nem rendelkezik biztos anyagi háttérrel – stabil foglalkoztatási helyzettel, lakástulajdonnal –, akkor kevésbé keresett a párkapcsolati piacon, mint bővebb erőforrásokkal rendelkező társai. Ennyiben teljesen érthető és megalapozott az Európa-szerte is gáláns kormányzati otthonteremtési program. Ezzel párhuzamosan a kutatók szerint azonban a stabil anyagi háttér megteremtése után a férfiak már gyakran olyan nőkkel létesítenek kapcsolatot, akik idősebbek náluk, és akár van gyermekük, akár nincs, már nem akarnak gyermeket vállalni. Mindezek tükrében talán nem meglepő, ám szomorú tény az a kutatási újdonság is, amely szerint – bár hazánkban még marginális jelenség – a férfiak körében itthon sokkal markánsabban jelent meg a tudatos gyermektelenség, mint a nőknél.
Visszatérve a demográfiai fordulathoz: a statisztikai adatokból egyértelműen látható, hogy a még termékeny korú gyermektelen párok 200 ezres száma nagyobb sokaság, mint a két 15 évnél fiatalabb gyermekkel rendelkező, szintén még termékeny korú családoké, amelyekből potenciálisan három vagy több gyermekes család válhat. Ha a gyermektelenekhez még hozzátesszük az egygyermekesek szintén 200 ezres táborát, akkor ők együttesen csaknem két és félszer annyian vannak, mint a kétgyermekesek. A harmadik és további gyermekek vállalását támogató eddigi intézkedések egyértelműen közrejátszottak a termékenységi ráta 2010 óta tartó, mintegy 20 százalékos növekedésében, azonban törvényszerűen az első – majd a második – gyermekek megszületésének ösztönzése is jelentősen hozzájárulhat a demográfiai fordulathoz.
A kormány évről évre több forrást biztosít a családok és a gyermekvállalás támogatására egy mind sokoldalúbb, diverzifikáltabb támogatási rendszer keretében. Ennek köszönhetően kezdtek javulni a mutatók. Elsősorban azokat támogatják, akik eleve hajlandók voltak több gyermeket vállalni. Amennyiben marad a támogatáspolitika iránya, és újabb forrásokat sikerül bekapcsolni a rendszerbe, lehetővé válna az uralkodó mentalitás megváltoztatása, és már az első gyermek világra jöttének támogatásával további eredményeket lehetne elérni. Ebbe az irányba tett újabb lépések – mint láthattuk – a csecsemőgondozási díj fejlesztése, a lakásfelújítási támogatás bevezetése, s akár idesorolhatjuk a 25 év alattiak adómentességét is.
Mindez azonban még mindig kevés lehet. A témában fellelhető tanulmányok ugyanis egyöntetűen állítják: a probléma gyökere alapvetően nem, illetve nem csak anyagi természetű, az uralkodó mentalitással is probléma van. Az élő, társas kommunikációt felváltotta a társas magány, amelyet a technika és a közösségi média negatív hatásai tovább erősítettek. Emellett a párok sokszor nem értenek egyet abban, hogy milyen életvezetési stratégiák jöhetnek szóba, a kommunikáció nem terjed ki valamennyi élethelyzet bekalkulálására – vagyis a „jóban-rosszban” rossz tartalmára. Konkrét elköteleződés és megállapodás nélkül márpedig kevés gyermek születik. Mint láttuk, a férfiak eleve kevésbé vállalnak újabb gyermeket, és a hölgyek is egyre inkább a családi munkamegosztástól teszik függővé a gyermekvállalást, ami egy kétkeresős modellben a legalapvetőbb kérdés. A már gyermekes pároknál többnyire akkor születik meg a második vagy többedik gyermek, ha a férfiak átvállalnak valamit a gyermeknevelés fizikai terheiből is. Bár régóta bizonyított tény, hogy a családos és házas férfiak hosszabb ideig élnek, és jobb egészségi állapotban vannak, mint az egyedül élők, az is beszédes, hogy a KSH adatai szerint a házasságot stabilan legalább kétharmad arányban a nők bontották fel az utóbbi harminc évben.
Sokszor a nőket kérdezik, noszogatják a gyermekvállalás kapcsán, azonban a demográfiai eredményhez megfelelő, a családi értékekben hívő és a mindennapi teendőkhöz is értő férfiakra is szükség van. Akik már a húszas éveik közepén számba veszik, hogy milyen terveik vannak, és mennyiben tudják utódaik érdekében a családnak alárendelni magukat.
Jó úton indultunk el – Konopás Noémi írása a mandiner.hu-n
A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa
Címlapkép: MTI / MTVA / Oláh Tibor