„Az állandó amerikai viták tárgyát képező halálbüntetés lassacskán elhervad, végleges bírói döntés vagy katalizáló esemény nélkül is − emeli ki George Will a Human Events oldalán megjelent írásában. (...)
32 amerikai államban létező halálbüntetés ellen három érve is van a konzervatívoknak. Az első: az erő, ami a halálbüntetés kiszabásához szükséges, a tévedhetetlenség látszatával borítja be a kormányzatot, ami összeegyeztethetetlen a konzervativizmussal. A második: a halálbüntetést a kirovása után már nem lehet korrigálni egy új bizonyíték felmerülésével, tehát a halálbüntetés rendszerét rendkívüli szakértelemmel kell igazgatni. 1973 óta több mint 140 ember halálra ítélt embert mentettek föl a bűneik alól (néhány alkalommal DNS-bizonyíték alapján), ennyi embert mentettek föl az ellenük szóló vádak alól az ügyészek vagy ennyi embernek kegyelmeztek meg az ártatlanságukat igazoló bizonyítékok miatt.
A harmadik: a halálbüntetések kiszabása szórványos és elhúzódó eljárás, ezáltal csökkent elrettentő erejük. És a bíróságok általi, útvesztőszerű és költséges jogi protokollba burkolt eljárás is megemlíthető. A büntetés elrettentő erejével kapcsolatban fontos megjegyezni: ha a lejárt könyvtári könyvek kölcsönzőit halálbüntetéssel büntetnék, akkor senki nem késlekedne a könyvek visszaszolgáltatásával. Azonban sok bűncselekményt, ami halálbüntetéssel büntetendő, beleértve Carnajev bűncselekményét is, ideológiai alapon, szándékosan követik el, ezen esetekben a büntetés visszatartó ereje nem meghatározó.”