Halálbüntetés: a nép akarja, az elit ellenzi

„A választási szakértők hosszasan és unalmasan képesek beszélni az állampolgárok demokráciájáról, de csak addig, amíg a véleményük összhangban áll a politikai osztály gondolataival. Ha a brit demokrácia működött volna, lett volna népszavazás a halálbüntetés kérdésében − írja Melanie McDonagh a The Spectator magazinban. (...)

A képviselők büszkén vállalták, hogy ők egy magasabb morális álláspontot képviselnek ebben az ügyben, mint a szavazók többsége, és nem szégyenkeztek ellenállni a közvéleménynek. Ha valaki fölvetette egy referendum megtartásának a lehetőségét, mindig falakba ütközött. Azt a választ kapta, hogy ez nem lehetséges.

Összegzésében Melanie McDonagh kifejti, hogy Svájcban az alkotmány tiltja a halálbüntetést, de ennek ellenére volt néhány kísérlet, hogy népszavazás útján bizonyos korlátozásokkal visszavezessék az intézményt. Ezek egyébként sikertelenek lettek, de legalább ott megvolt a lehetőség, hogy a szemben álló felek elmondhassák a véleményüket és megnyerjék maguknak a közvéleményt. De Svájc egy olyan ország, ahol népszavazást lehet kezdeményezni, ha van elégséges igénylő; és ez az ország az, amelyik legközelebb áll az ókori athéni közvetlen demokráciához.

A választási szakértők hosszasan és unalmasan képesek beszélni az állampolgárok demokráciájáról, de csak addig, amíg a véleményük összhangban áll a politikai osztály gondolataival. Az elmúlt ötven évben a halálbüntetéssel kapcsolatos többségi vélemény parlamentben való elhallgatása megvilágítja a brit demokrácia korlátokhoz kötöttségét: képviseleti ez a demokrácia, de csak egy bizonyos pontig.”