Mutti árvái

„Isten látja lelkem, én nem sok könnyet ejtenék a magyar-német stratégiai partnerség néven futó gazdasági gyarmatosítás-projektért, szóval tőlem akár hátat is fordíthat nekünk a fényes tekintetű kancellár. De, aki arra igyekszik rávenni egy nagyhatalmat, hogy az forduljon szembe saját hazájával, az nem csak erkölcsi, de esztétikai értelemben is igen nagyot hibázik. Ilyet tenni ugyanis nem csak a kifejezés szótári értelmében hazaárulás, hanem simán gusztustalan. Kevés undorítóbb, ugyanakkor jellemzően provinciális, nyomorultul kelet-európai mentalitást tudok elképzelni, mint, hogy valaki a jóságos, ájultan csodált nagy testvértől várja a megoldást saját hazája problémáira.

A civilek ovis árulkodása nem csak visszataszító, de a mai naptól legalább rendkívül vicces is. A német politikában csak Muttiként (Mami) emlegetett Merkel ugyanis meglehetősen mostohán bánik magyarországi önjelölt unokáival. Ameddig ők demokratikus könnyeikkel áztatott levelet írtak hozzá, ő szépen, csendben kiegyezett a gonosz, fasiszta Orbánnal. Számára ugyanis tök mindegy, hogy Orbán zsarnok-e, vagy sem.

Felőle akár be is szánthatják a Norvég Alapot,az Ökotársat, lesittelhetik az egész külföldi források köldökzsinórján keresztül életben tartott magyar »civil társadalmat«. Egyedül az számít, hogy a német nagytőke hazai lerakatai, a T-com, és az RTK Klub mentesüljenek a különadók alól, hogy az Audi és a Mercedes továbbra is akadálytalanul zsákmányolhassa ki az olcsó munkaerőt. Vagyis, hogy szépen, stabilan működjön a Magyarország nevű német külbirtok.”