Közép-(Európa) Amerika

„Elgondolkoztam Tulassay lemondása kapcsán is. A SOTE rektora, akit egyes pletykák szerint anno miniszternek/államtitkárnak is felkértek a második Orbán-kormány megalakulása előtt, kiállt, elmondta, hogy megfosztják Schmittet kisdoktori címétől. Majd néhány napra rá kiállt, elmondta, hogy a kormány felől jelentős bizalomvesztést érzékelt, ezért inkább lemond, semhogy a SOTE lássa kárát a történetnek. Teljesen korrekt, GERINCES lépés volt a rektortól. Szerintem nem normális, ha egy európai országban - ami az Európai Unió tagja -, egy, a kormánynak is szimpatikus professzor a kormányfőnek nem szimpatikus döntését követően félnie kelljen.

Mert igen, ahogy ezt többen leírták már, ez Orbán Viktor magánszáma volt. Ő erőltette rá Schmitt Pált pártjára (Kövér állítólag már akkor megmondta, hogy az egykori NOB-alelnök egy »paprikajancsi«), s félt attól, hogy ha a kormányfő bukik, jelentős bizalomvesztés éri pártja felől. Mondjuk a helyében én is féltem volna emiatt, de attól jobban, hogy külföldön mit szólnak egy csaló és hazug kormányfőhöz, valamint attól is, hogy a magyar diplomát alacsony értékűnek kezdik tekinteni nyugaton. Talán nem véletlen, hogy Schmitt beszéde végig olyan hangvételű volt, mint aki marad, s a ma délelőtti frakcióülésről sietve távozó Orbán könnyen lehet, hogy mégis rábeszélte Schmittet arra, amit egy ország várt.

Mindezeket összevetve erősen gondolkodom, hogy tényleg itt szeretnék-e politológus lenni, itt szeretnék-e felelősségteljes, akár családos ember lenni. Gyors reagálásom édesanyám fenti kérdésére az volt, hogy »Miért, nem egzotikus dolgok történnek itt?« De, sajnos azok. Túlontúl egzotikusak. Mintha nem Közép-Európában, hanem Közép-Amerikában élnék. Megelégednék kevesebb »izgalommal« is.”