"Az elmúlt hét évben a házasságkötések száma Magyarországon évente 35 ezer és 40 ezer között mozgott, tavaly egészen pontosan 38 780 házasságot kötöttünk. Összehasonlításul, a rendszerváltás éveiben ez még másfél-kétszer ennyi volt, 1975-ben pedig háromszor ennyi. A számok csökkenésében semmi meglepő nincs: a visszaesést részben az is magyarázza, hogy kisebb lélekszámú nemzedék lépett házasodó korba.(...)
A hagyományos esküvői szokások máig sem haltak ki Magyarországon, de azért elmondható, hogy egyre kevesebbszer jelennek meg. Piros ruhába még a menyasszonyok zöme átöltözik, de a táncért már sok helyen nem kérnek pénzt. Ahogy egy esküvőszervező fogalmazott: a rablástól nem annyira boldogok a menyasszonyok. (Persze lehetséges, hogy régen sem voltak azok.) A hagyományos, akár tájegységre jellemző szokások elhagyásának sokszor az az indoka, hogy a fiatalok erőltetettnek, feleslegesnek érzik ezeket.(...)
Érdekes és fontos következményekkel jár az is, hogy az ifjú párok inkább húszas évek végén járnak, azaz a legtöbb esetben önálló egzisztenciával rendelkező, felnőtt emberek. A párok több együtt töltött év után, akár már jó ideje közös háztartásban élve döntenek a házasság mellett. Így az esküvő nem a közös élet kezdete, hanem az elköteleződés egy új szintjének – a család, a barátok és a magyar állam képviselője előtt szimbolikusan kimondott – kezdőpontja.(...)
Érdekes és fontos következményekkel jár az is, hogy az ifjú párok inkább húszas évek végén járnak, azaz a legtöbb esetben önálló egzisztenciával rendelkező, felnőtt emberek. A párok több együtt töltött év után, akár már jó ideje közös háztartásban élve döntenek a házasság mellett. Így az esküvő nem a közös élet kezdete, hanem az elköteleződés egy új szintjének – a család, a barátok és a magyar állam képviselője előtt szimbolikusan kimondott – kezdőpontja.”