A rendszerváltó elit nem olvasott újságot

2015. július 20. 12:48

Mondjunk egy területet, ahol a magyarok egykor nagyok, talán világelsők is voltak, ma pedig hátul kullogunk valahol! Ugye, hogy mindenkinek a foci jut az eszébe?

2015. július 20. 12:48
Gerényi Gábor
gg.blog

„Mondjunk egy területet, ahol a magyarok egykor nagyok, talán világelsők is voltak, ma pedig hátul kullogunk valahol! Ugye, hogy mindenkinek a foci jut az eszébe? Pedig – az Aranycsapat jelentőségét persze nem elvitatva –, volna itt még egy ennél is fontosabb, mindannyiunk életére közvetlenebbül kiható példa is. Az utolsó harminc év legfontosabb iparágáról, az elektronikai-informatikai ágazatról van szó.

A találmányok oldaláról nézve pedig evidens, közismert jó pár tény. Jedlik Ányos két földrengéserejű újítása a tizenkilencedik században, az elektromos motor és a generátor általános iskolai tananyag, Puskás Tivadar neve sem ismeretlen, és a számítógépet minden polgártársunk Neumann Jánosnak tulajdonítja – holott ebben pont nincs annyira igazunk. A gépek híres Neumann-elve valójában egy ma már nem annyira fontos architekturális megkötés, ami arról szól, hogy a programutasításokat és az adatokat közös memóriában érdemes tárolni (így önmagukat átíró programokat is készíthetünk például).

Neumann ettől még korszakalkotó zseni volt, egyszerre több területen is csodálatos eredményeket ért el, de a számítógépek elvi kigondolását nem nagyon lehet egyetlen emberhez kötni – de ha mégis, akkor a szakma ezt a dicsőséget inkább a brit Alan Turingnak tulajdonítja.

De mit tudunk például arról, hogy a huszadik század első évtizedeiben, az elektromos és elektronikai eszközök iparszerű tömegtermelésének megkezdésekor, a tömegmediális információs társadalom hajnalán Magyarország piaci részesedése a rendelkezésre álló források szerint ebben az iparágban akkora volt, aminek ma a tizedével is a világ leggazdagabb országai közé tartoznánk?

Az infotársadalom akkor kőkorszakát élte, amit viszont az akkor élő korabeliek a modernitás csúcspontjának gondoltak – a rádiókészülékek és a vezetékes telefonrendszer rohamos terjedése pont hasonló sci-fi érzéseket keltett a nagyközönségben, mint ma az okostelefon-forradalom. És ha előadásaimban megemlítem azt a tényt, hogy a húszas-harmincas években a világon nagyjából minden negyedik rádiókészüléket és minden negyedik telefont Magyarországon gyártották, hallgatóságom komolyan meg szokott döbbenni.

Ehhez még érdemes hozzávenni, hogy a világ egyik legnagyobb villanykörtegyára, a Tungsram is itt volt, Újpesten, termelési és értékesítési eredményei csak hajszállal maradtak el az akkor világelső Philipsétől.

Nagyjából tehát minden fontos jövőipari területen egyenletesen brutálerős piaci helyzetben vártuk (francot vártuk) a második világháborút, ahol nyilvánvalóan csak veszthettünk – nekünk a béke dolgozott, a mi gazdasági pályánk, gyors emelkedésünk legfontosabb előfeltétele nyilván ennek a tetemes piaci előnynek a békés verseny keretei között való kíméletlen érvényesítése lett volna. 

Ezt a piaci pozíciót a mai körülmények közé ma már nyilván semmilyen módszerrel nem lehet korrektül kivetíteni - egy gondolatkísérletet azonban megér. Ha az akkori állapot szervesen folytatódhatott volna, úgy az akkori globálisan is meghatározó magyar márkák és vállalatok a kétezres évek piacán nem a másodlagos jelentőségű összeszerelői piacon harcolnának lehetőségekért (néhány százalékos profit reményében), hanem ők adnák a megrendeléseket az olcsó távol-keleti gyártóbázisoknak - és értelemszerűen ők kasszíroznák a haszon nagyobbik szeletét. És ez a hatalmas hozzáadott érték a magyar gazdaságot gyarapítaná. Olyan nagyságrendben, amit ma elképzelni sem tudunk.

A magyar elektronikai-informatikai sikersztori azonban álom maradt, mert jött 1948, és a szocialista világrendszer munkamegosztásában, a KGST-ben nekünk a vas és acél országának címét sikerült kiharcolnunk – ki tudja, milyen megfontolásból (az elektronikát a bolgárok vihették haza maguknak). Jelentősebb nyugati exportról persze amúgy sem lehetett volna szó, mivel a mi világunk bezárult. A világpiac nélkülünk folytatta tovább.

(...)

Paradox, hogy éppen a rendszerváltás után tévesztettünk utat – amikor pedig sok minden adott lehetett volna ahhoz, hogy visszakerüljünk a fősodorba. A kilencvenes évek a világgazdaságban az internetes eredeti tőkefelhalmozásról szólt, amiről azonban a mi országunk a stratégiailag teljesen elhibázott telekomprivatizáció miatt teljes egészében lemaradt; a távközlési koncessziókat elnyerő cégek horribilis lakossági percdíjai a kétezres évek elejéig távol tartották a magyar felhasználókat az internettől.

Régiónkban szinte minden ország gondosabban járt el, és késleltette a privatizációt, mi viszont úgy ugrottunk bele a legrosszabb pillanatban, hogy egy teljes egészében egy elavult távközlési felhasználás, a vezetékes telefonálás terjesztését tartottuk szem előtt. Közben pedig a világ már rég a mobilról és az internetezésről szólt, a tőzsdék sztárjai az első internetes startupok (Amazon, Yahoo, PayPal, Ebay) voltak; az akkori magyar döntéshozók viszont, úgy tűnik, egyáltalán nem olvastak újságot.

Ha akkor, a kilencvenes évek közepének kialakulatlan helyzetében csak egy, csak egyetlen egy céggel odaértünk volna valahol, valamilyen részterületen a nemzetközi dobogó közelébe - ami azért eléggé lehetséges lett volna -, ma Magyarország gazdasági teljesítményével nem lenne semmilyen probléma.

A kétezres évekre, a távközlési monopolkoncessziók lejárta után végre megjelenhettek a magyar felhasználók tömegei is az interneten, ennek egyik következményeként újra kinőtt néhány világszinten is versenyképes hazai történet - de az adu ászokat ekkorra már leosztották. Ez még inkább aláhúzza a rendszerváltás utáni évek ordító stratégiai hibájának jelentőségét, és egyúttal gondolkodásra is késztet: mit tehetünk azért, hogy még egyszer ne történhessen meg valami hasonló, és kijavíthatjuk-e még a rendszerváltást menedzselő elit végzetesnek tűnő hibáját?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 42 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tyIer durden
2016. május 24. 23:08
Persze hogy nem olvastak ujsagot a ven kommancsok, hiszen szellemi kepessegeik is gatoltak oket ebben. Akkoriban ok azzal voltak elfoglalva, hogy elprivatizaljak az allami vagyont par huseges kadernek, akik egyik percrol a masikra multimilliardosok lettek. Sajnos mi, a tarsadalom is boven hibas ebben: oda kellett volna menni az urakhoz, es felkotni, meglincselninaz osszes liberaldemokratava vedlett kommunista ferget.
hátakkor
2016. április 10. 00:18
mit szórakoztak pl. a cseheken, a kuponos privatizációjukon, hogy esetleg a sörgyárban malátát kevergető is kapjon kupont a gyár vagyona fejében, már akkor is megvolt a kommunista szadis gőg, hogy itt frankón, ÁPV, meg tőzsde, éllovas, nem győztek dicsérni minket az amcsik, meg korszerű, hatékony, verseny, átláthatóság, Palotásokra van szükség, meg Princzekre...
hátakkor
2016. április 10. 00:17
"Nagyjából tehát minden fontos jövőipari területen egyenletesen brutálerős piaci helyzetben vártuk (francot vártuk) a második világháborút, ahol nyilvánvalóan csak veszthettünk – nekünk a béke dolgozott, a mi gazdasági pályánk, gyors emelkedésünk legfontosabb előfeltétele nyilván ennek a tetemes piaci előnynek a békés verseny keretei között való kíméletlen érvényesítése lett volna. " Aztán jött a kommunista dúlás..
Papuska
2016. április 10. 00:16
Bár erre válaszolni sem kéne, de azért leírom, akkori történéseket mai aktuális, nagyságrendekkel eltérő dolgokkal összekötni enyhén szólva butaság, vagy szándékos megvezetés! Többen félreértik az adott időszakot. Antall és környezete maximális jószándékkal áltt a dolgok mögé, de a valós hatalom és a kormányzás nem járt együtt. Érteni kell, hogy még évekig itt volt a Szovjet hadsereg. A nyugati, főként USA titkosszolgálat a saját érdekköréért harcolt teljes erővel, támogatva a privatizáció vad voltát, ami igazán az ezt követő Horn kormány idején tombolt leginkább. Kevesen tudják, hogy a Magyar Posta nem terjesztette a Kormány egyetlen újságját a Demokratát. Néhány árusítóhelyen és a Bem téri portán lehetett csak kapni. A vidéki MDF-esek 5-10 példányt vettek és vitték magukkal vidékre. Közben ők voltak hatalmon!!! Ezt tessék végre megérteni! Közben a Népszabadság, vagy a Népszava ott volt reggel az emberek postaládájában. Sok fontos dolog történt, ami előre mutatott, de a kezdetekben szövetségesnek, antikommunistának tűnő liberálisok árulása és a következő kormánynál már a nyilt melléállás akkor még nem látszhatott mindenki számára. Belülről történt az árulás!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik