Szemétbiznisz

Csikkek és használt pelenkák új élete – Tom Szaky, a TerraCycle alapítója

2014. augusztus 25. 12:58

Hogyan lehet üzletet csinálni a senkinek sem kellő hulladéktípusokból? Mit finanszíroznak piaci szereplők, és mit a kormányzat? Ezekről beszélt Tom Szaky a Mandiner.startupnak adott interjújában, és arról is, hogy komolyan gondolták-e, amikor használt tamponból készült fogkefét küldtek tamponokat gyártó ügyfelüknek.

Egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy egy startupnak eleve a világpiacot érdemes megcéloznia, a Terracycle mégsem az a tipikus, könnyen globalizálható vállalkozás. Nem virtuális szolgáltatást nyújtanak, hanem olyan dologgal foglalkoznak, ami ugyancsak logisztika-igényes, és fizikai jelenlétet igényel.

Ez így van. Azért lehet ma mégis a hulladékpiacon globális léptékben gondolkodni, mert a termeléssel együtt ez is átalakult. 50 éve még minden országban más cég gyártotta fogkeféket, amik máshogy néztek ki, más-más anyagból készültek – akkor elég nehéz dolgunk lett volna, mindenhol mással kellett volna együttműködnünk. Ha a mai helyzetet nézzük, a Colgate például minden országban jelen van. Ezért tudunk ilyen gyorsan megjelenni új országokban és nőni, mert multinacionális vállalatokkal dolgozunk. Megkérdezzük tőlük az egyik helyen, hogy hol tudnánk még gyűjteni nekik a hulladékot, és ennek megfelelően a terjeszkedünk. Minden évben körülbelül 5 országban tudunk így elindulni: tavaly év végén indultunk el Új-Zélandon, amit idén Ausztrália és Japán követett.

Az Egyesült Államokon után melyik piacon jelentek meg először?

Brazíliában 2008-ban indítottuk el a vállalkozásunkat, Londonban 2009 szeptemberében nyitottunk irodát.

És Magyarországon?

Itt 2012-ben indultunk, elég újak vagyunk még, de gyorsan növekszünk, akárcsak Európa más országaiban.

Mekkora súlya van Európának a cég teljes működésében?

Elég jól alakulnak az európai dolgaink. Ha az árbevételt nézzük, 2013-ban 20 millió dollár volt az egész világról, ebből 10 millió az USA-ból. A maradék felét, azaz a teljes bevételünk negyedét adja Európa. Idén körülbelül 30 milliós bevételt várunk, ezen belül is nőni fog az európai rész.

Mi hoz nagyobb bevételt, maga az összegyűjtött alapanyag, vagy az azokkal a vállalatokkal kötött megállapodások, akiknek a termékei után megmaradó hulladékot gyűjtik?

Kezdjük egy kicsit messzebbről! Mindenből hulladék lesz előbb vagy utóbb – csak az a kérdés, hogy mikor. Lehet, hogy a szék, amin ül, öt év múlva, a számítógépe egy év múlva, a kávéhoz kapott cukros tasak meg azonnal, amint kibontom. Végiggondoltunk, hogy miért van az, hogy a hulladék egy részét (például a műanyagpalackokat) a világon mindenhol gyűjtik és hasznosítják, a 80%-át azonban nem. Meg kell nézni, hogy milyen értéke van a feldolgozott szemétnek, milyen költségei vannak a begyűjtésnek és magának a feldolgozásnak. Öt olyan anyag van, ahol ez az egyenleg pozitív: kétféle műanyag, papír, alumínium és üveg. Minden más hulladék esetén több vele a költség, mint amennyit feldolgozva ér – mi csak ezekkel foglalkozunk.

Itt jönnek képbe a multik?

Ők is, de nem csak ők. Megkeressük a hulladéklánc különféle érintettjeit, akik hajlandóak lehetnek kifizetni a feldolgozás költségeit. Ezek jellemzően a legnépszerűbb márkák, akik hajlandóak finanszírozni a programjainkat. De nem csak ők nyitottak ilyenre, előfordul, hogy kormányzati szervek vagy akár magánszemélyek is fizetnek nekünk. Vancouverben, Kanadában húsz méteren van egy TerraCycle-doboz a lámpaoszlopon, amibe bele lehet dobni a csikkeket. Ezeket az önkormányzattal együttműködve helyeztük ki, és a város állja a program költségeit, mert azt tapasztalták, hogy korábban átlag 400 csikket találtak egy adott területen, azóta meg három darabot – ez 99 százalékos csökkenés. Tisztább lett a város és kevesebbet kell szemétszedésre költeniük.

A TerraCycle IT-központja Magyarországon van, hasonlóan néhány másik startuphoz, mint a LogMeIn vagy a Ustream. Velük van bármilyen kapcsolat?

Ismerek pár embert tőlük és beszélünk néha, de nem dolgozunk együtt, nincs üzleti kapcsolat. Az egyetemeken és konferenciákon tartott előadásaim során viszont sokszor találkozom magyar vállalkozókkal. Ha az embernek van egy ötlete, és dolgozik is rajta, és nem gondolja azt, hogy majd az ötlet fog mindent csinálni, akkor érdemes globális léptékben gondolkodni, így sokkal nagyobbak a lehetőségek. Miért ne lehetne Magyarország is olyan, mint Izrael? Ott kevesebben laknak, mint Magyarországon, de Izraelben a legnagyobb az egy főre eső startup cégek száma – Magyarországon alig van néhány. Tudom, hogy sok különbség is van a két ország között, de mindkét nép elég okos, jók az iskolák, ezért jók a lehetőségei.

Milyen hulladéktípusra lehet még kiterjeszteni a módszerüket? Otthon például elképesztő mennyiségű használt eldobható pelenka marad a fiaink után. Van megoldásuk erre is?

Nincs olyan hulladék, amivel ne lehet megcsinálni. 2012-ben három olyan hulladéktípussal kezdtünk el foglalkozni, amiről az emberek nem hitték, hogy fel lehet dolgozni: cigarettával, használt rágógumival, használt pelenkával. Ezekhez kitaláltuk, hogyan lehetne feldolgozni. Idén a a használt tamponok hasznosításának módszerein dolgozunk. Gondolja meg, ha azt fel lehet dolgozni, akkor mindent fel lehet!

De mit lehet kezdeni a használt pelenkával?

Az 50 év feletti férfiak 50 százaléka naponta használ pelenkát – pelenkába születsz és pelenkában halsz meg. Amikor egy hulladékkal foglalkozol, három dolgot kell megvizsgálni. Például itt ez a pohár! Ez egyrészt üveg, ez az anyaga. A másik a forma. A harmadik, hogy mi az ötlet: hideg folyadék, amit tudok inni. A tudományos és a dizájn csapat nem azt nézi, hogy mit akarunk csinálni, hanem hogy van egy hulladéktípus, és mit lehet vele kezdeni. A legjobb dolog az újrahasználás: ebben az esetben mindhárom dolgot pozitívba tudjuk fordítani. Például a ruhát ki kell tisztíttatni, és újra eladni, vagy a használt mobiltelefon és a számítógép egy új akkuval, az adatok eltávolításával ismét eladható. De vannak izgalmasabb megoldások is: az első termékünk gilisztatrágya volt, amit használt palackokba csomagoltunk, anélkül, hogy beolvasztottuk volna őket. De ez csak egy százaléka az összes szemétnek. További négy százalékot tesz ki az úgynevezett upcycling, ahol az ötlet változik. Például a hátizsákom egy óriásplakátból készült, ami eredetileg nem azért készült, hogy táska legyen belőle. 95 százalék esetében az újrahasznosítás, ahol csak az alapanyag a fontos.

A pelenka is az utóbbi kategóriába tartozik?

Igen. Az újrahasználás és az upcycle a dizájn csapatunk feladata, az újrahasznosítás a tudományosé. A pelenkát először sugárzással fertőtlenítjük, ugyanúgy, ahogy például a húst. Utána ledaráljuk elemeire. A növényi eredetű elemeket és a nedvszívó kristályokat komposztáljuk, amiből nagyon jó trágyát lehet előállítani. A fehér műanyagokat leolvasztjuk, és műanyag termékeket lehet belőlük készíteni. A tampon teljesen ugyanezzel a módszerrel megy, hiszen az is csak műanyag, a sugárzás után az sem fertőz, le lehet olvasztani, és új termékeket készíteni belőle. Viccből először egy fogkefét küldtünk az ügyfélnek, ami ebből az alapanyagból készült, de azért nem ezt fogunk csinálni belőle, hanem mindenféle ipari termékeket.

És lehet nagy volumenben visszagyűjteni a használt pelenkákat?

Mi mindent csak úgy csinálunk, ha lehet óriási mennyiségben. 2013-ban ötvenmillió kilónyi szemetet dolgoztunk fel, és majdnem minden évben duplázzuk a mennyiséget. A Huggies pelenkamárkával már öt éve dolgozunk együtt Amerikában és Kanadában, a csomagolást gyűjtjük nekik – most fogjuk elkezdeni a használt pelenkák gyűjtését, először Amerikában. Mindent lehet nagy mennyiségben, a kérdés csak az, hogy hol gyűjtöd. A pelenkát például nem otthonról, hanem kórházakból, nyugdíjasotthonokból, bölcsődékből és óvodákból fogjuk. Oda helyezünk ki gyűjtődobozokat, és neked oda kell elvinni a szemetet – erre azért van szükség, mert a koszos pelenkát nem lehet postán küldeni.

A bejegyzés trackback címe: http://vallalkozas.mandiner.hu/trackback/13765