Miért válnak normális emberek gonosszá?

2014. április 8. 10:18

Philip Zimbardo
HVG

Ha a földön fekszem és vérzem, és odajön hozzám valaki azzal a szöveggel, hogy együtt érzek veled a szenvedésben, valószínűleg elküldöm a fenébe. Interjú.

Olyan témájú kutatás nem is létezett korábban, amely a jó cselekedet, a segítőkészség, a hétköznapi hősiesség kérdésével foglalkozott volna?


Nem találtam ilyet. A pozitív pszichológiai irányzat nem foglakozott a hétköznapi hősiességgel. Volt szó együttérzésről, szánalomról, de hősiességről nem. Azért nem, mert a hősiesség egy tett, és az addigi kutatások a gondolatra fókuszáltak.

Egyszer alkalmam nyílt beszélgetni a dalai lámával, aki egy kérdésemre azt válaszolta, hogy ő hisz benne, hogy a világ teljesen megváltoztatható, ha mindenki birtokában lenne a részvét, az együttérzés képességének. De például egy bronxi srác soha nem fogja megtapasztalni az empátiát, nem fog beiratkozni egy ilyen témájú kurzusra, nem fog meditálni erről a kérdésről. Ha a földön fekszem és vérzem, és odajön hozzám valaki azzal a szöveggel, hogy együtt érzek veled a szenvedésben, valószínűleg elküldöm a fenébe.

Így aztán a részvét, az empátia helyett a tettekre koncentráltam, azokra az esetekre, amikor valaki ténylegesen segít egy másik emberen. Az lett a célom, hogy a bennünk rejlő együttérzést hősies tetté alakítsuk át a társadalomban. Egy pedagógiaforradalmat szeretnék elérni, amelynek keretében a középiskolások megismerhetik cselekedeteik hátterét, motivációit. Nem leckét adunk ezeknek a gyerekeknek, hanem videókat vetítünk, amelyekre reagálniuk, reflektálniuk kell. Nem vizsgáztatjuk a középiskolásokat, hanem arra ösztönözzük őket, hogy kérdéseket tegyenek fel, írják le és osszák meg a tapasztalataikat, problémáikat a legjobb barátaikkal.

Hogyan tudna leírni egy hétköznapi hőst, mik a legfőbb tulajdonságai? Például én is hétköznapi hőssé válhatok?

Mindenkiben – kivéve a pszichopatákat – ott van a potenciál, hogy hétköznapi hős lehessen. A hősiesség fogalmát azonban gyakran összemossuk a büszkeséggel. Valaki például olimpia aranyat nyer, ami óriási teljesítmény, de mit is tett ez a sportoló értem? Az én és a projekt résztvevőinek definíciója a hősre így szól: olyan személy, aki segített máson, annak tudatában, hogy tette súlyos következményekkel és veszélyekkel járhat. Az önzetlenség, az adakozás a hős »light« verziója: nincs veszély, nincs kockázat.

Hősi tett alatt azonban nem kell nagyon drámai dolgot érteni. A cél az, hogy felismerd azt a szituációt, amikor egy másik személynek jobbá teheted a napját. Megdicséred, rámosolyogsz, stb. Ezek olyan kis dolgok, amikre bárki képes, hősnek lenni egyszerű, ez a világ legkönnyebb »munkája«. Ez az az időszak, amit úgy hívunk »betanuló hős« vagy »várakozó hős«, ezek a látszólag kis cselekedetek tudatosabbá tehetnek, és nagyobb eséllyel lépsz közbe, ha egy komolyabb helyzetben kell segítened.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://vallalkozas.mandiner.hu/trackback/12603